A problem occured while loading the plugin: sgb_error_documents -> : Only variables should be passed by reference on line 81
Flóra » Flóra » meusexmachina

meusexmachina

Úgy látszik, nem akkor érkezünk el a tökéletességhez, amikor már nem lesz mit hozzátennünk, hanem akkor, amikor már nem lesz mit elhagynunk.

Hírek // blog

Flóra [permalink]

2006. 06. 15. 22:01 • kategóriák: visszanéz, Flóra

Ma éppen 3 hónapja, március 15-én megszületett első gyermekünk, a lányom: Flóra.

Flóra - ma 3 hónapos

Így történt:
Az orvos március 10-ére tette Bea szülésének idejét.
Március 14-én reggelig – apró jóslófájásokon kívül – még semmi jele nem volt a baba érkezésének. Végül aznap délután 3 óra tájban hívott fel a feleségem azzal, hogy szerinte elfolyt a magzatvíz.
Rohanás haza, a Margit körútról hazáig kb. 15 perc az út gyalogosan.
A Moszkva téri Főpostánál járhattam, amikor ránéztem az órámra, és rádöbbentem arra, hogy hányadika is van ma. Kivert a víz, na.

misztikus közjáték: pár (sok) évvel ezelőtt elhatároztam, hogy márpedig az én szerencse/varázs számom a Pi lesz, a 3,14. Pontosabban: 3,1415925635. Még pontosabban itt.
Anélkül, hogy elvakultan hittem volna a számmisztikában, vonzott a szám tökéletessége (az egyik tökéletes formát, a kört kizárólag ez a szám határozza meg), és a tökéletlensége (irracionális szám, vagyis nem adható meg két egész szám hányadosaként).
Sokatmondó szimbólum, bár nekem az útját kereső ember önmagába záródó végtelen köreit jelenti elsősorban.
Ettől fogva nagyon gyakran előfordult, hogy véletlenszerűen egy digitális kijelzőre pillantva a 3,14 köszönt vissza.
Misztikus pillanatok, csalóka véletlenek?
Azt hiszem, inkább a szinkronicitás (egyidejű, de nem ok-okozati alapon kapcsolódó jelenségek) megnyilvánulásai.

Amikor tehát 2006.03.14-én 3 óra 13 perckor hazafelé rohanva rápillantottam az órámra, tényleg libabőrös lettem.
Világossá vált, hogy a lányomnak még ma meg kell születnie.

Hazaértem, taxiba be, irány a kórház.
Bár a magzatvíz valóban elfolyt, a feleségemnek alig volt fájása még órákig, az sem volt olyan igazi, ami a szülés kezdetét jelzi.
Mi tagadás, az örömteli várakozáshoz valamiféle bosszúság kezdett bennem társulni, merthogy a picinek még 14-én meg kell születnie, mert akkor lesz kerek(!) a történet.

Este 9-kor hazaküldött az orvos, azzal hogy “ebből ma már nem lesz baba”, próbáljak pihenni.

Fáradtan, kicsit csalódottan értem haza, és alig ettem valamit, hívott Bea, hogy azonnal menjek vissza, mert nagyon erős fájásai vannak.
Mire visszaértem éjfél előtt fél órával a kórházba, Bea már teljesen ki volt tágulva (az orvos, aki hazaküldött, tanácstalanul széttárta a kezét).

A vajúdásra úgy emlékszem vissza, mintha valami boldog diadalmenet lett volna: Bea nagyon jól viselte a szülési görcsöket (annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem bírja a fájdalmat), és tudtam, hogy nemsokára itt lesz a gyönyörű kislányunk.
Fogtam a kezét, megnedvesítettem a száját, amikor kiszáradt.

Aztán elmúlt az éjfél, de akkor már nem érdekelt a Pi.

Flórára fél kettőig vártunk, és amikor másodszori próbálkozásra sem kezdett el kibújni, áttolták a szomszédos műtőbe: császármetszés.

Ekkor kezdtem el idegeskedni: amíg meg nem hallottam a pici felsírását hajnali 1 óra 45 perckor, idegőrlő volt.

Készült róla pár remek felvétel.

Megjöttem
Istennő lepelben

Aztán megint fél óra idegbaj, amíg Beát ellátták, és kitolták a műtőből.

Az orvosunk gratulált. Apa lettem!

P.S. Ja, és a misztikum: 3.15. 1.45 Így vajon mit jelent?

 


Hozzászólások eddig:

Még nem érkezett hozzászólás.


Az Ön hozzászólása:

   
  Így formázhatja hozzászólását...

az oldal tetejére

Keresés


Kategóriák


Linkajánló


meusexmachina - RSS hírcsatorna

 

teamtom © 2004-2006 || pax webiscum || tesztelve: Firefox1.5 • Opera9 • Internet Explorer6+ || motor: textpattern

XHTML1.0 || CSS