A problem occured while loading the plugin: sgb_error_documents -> : Only variables should be passed by reference on line 81
Magyarország » Magyarország » reflexió » meusexmachina

meusexmachina

Úgy látszik, nem akkor érkezünk el a tökéletességhez, amikor már nem lesz mit hozzátennünk, hanem akkor, amikor már nem lesz mit elhagynunk.

Hírek // blog

Magyarország, Magyarország [permalink]

2006. 12. 19. 21:19 • kategóriák: reflexió

Moszkva-tér, tegnap este fél hat körül…

A Posta Palota felől érkeztem, miközben ismerős dallam ütötte meg a fülemet. Ismerős, de valahogy mégis furcsán szólt.

“Magyarország, Magyarország”, a Magyarország-dal Oláh Ibolya előadásában, Geszti “verbális poén” Péter menedzselésében.
Emlékszünk még a dal 2005. augusztus huszadikai monumentális ősbemutatójára a Lánchíd tetejéről?

Ezért hangzott ismerősen.

Képzelje el a Nyájas Olvasó mindezt pánsípra átdolgozva, tollas fejdíszű, szarvasbőrbe öltözött indiánok előadásában.

Sokkoló volt.

Ezek az “indiánok” hetente egyszer-kétszer feltűnnek itt a téren, mindig van körülöttük 5-10 embernyi hallgatóság.

Nekem valahogy nem tetszik, amit csinálnak.

Viszolygok tőle, mert rettenetesen hamis(nak tűnik számomra) az egész.

Roppant populáris, mert varázslatos, egzotikus népek autentikus zenéjeként tolják, dehát azért:

  • észak-amerikai indiánnak vannak maszkírozva, mintha egy Karl May regényből lépnének elő
  • a srácok szerintem közép-, vagy dél-amerikaiak (pár spanyolnak hangzó szót már hallottam, amikor épp nem zenéltek)
  • az elhangzó melódiák is inkább az Andok zenéjére emlékeztetnek
  • autentikus zene szintetikus (szintetizátoros) playback zenei alapra játszva?
  • létezik-e olyan zenei motívum, ami pánsíppal előadva nem mászik, tolakodik be azonnal az ember hallójáratába?

Tessék elképzelni, amint ezek a srácok “népviseletben” azt a dallamot játszák, amelyet a magyar árok (átok?) bal oldaláról az árok betemetésére szántak Geszti “én vagyok a magyar reklámszakma” Péter szabadon szárnyaló szövegének megzenésítésére.

“Hiszek az álmomban egy életen át...”

Szürreális, ugye?

Az ember felszisszen, összerezzen, megszólal a belső hang: a mértékletességről súg valamit.

Persze lehetséges, hogy ők nem a Magyarország-dalt játszották, hanem René Dupéré Alegria című szerzeményét.

Bárhogyan is, brutális élmény volt, maga a megtestesült, gyomorforgató, orronb*szó giccs.

 


Hozzászólások eddig:

Még nem érkezett hozzászólás.


Az Ön hozzászólása:

   
  Így formázhatja hozzászólását...

az oldal tetejére

Keresés


Kategóriák


Linkajánló


meusexmachina - RSS hírcsatorna

 

teamtom © 2004-2006 || pax webiscum || tesztelve: Firefox1.5 • Opera9 • Internet Explorer6+ || motor: textpattern

XHTML1.0 || CSS