A problem occured while loading the plugin: sgb_error_documents -> : Only variables should be passed by reference on line 81
2006. 06. 27. 17:10 • kategóriák: reflexió
Kánikula. A hétvégén anyáméknál jártunk Hatvanban. Iszonyú meleg volt egész nap, teljes erővel dühöngött a kánikula. Minden szobában dolgozott is egy-egy asztali ventillátor – erkondisn lájt – rendesen.
Elhatároztam, hogy az mégsem mehet tovább, hogy Bea és a pici lány egész nap a lakás fogságában élvezik a „nyár örömeit” a tikkasztóan langyos levegőben.
Meg persze én is velük együtt esténként, éjszakánként.
Tegnap tehát munka után betértem a Saturn áruházba (az az ostoba „fukarkodó” reklámszlogenes, egyébként a Mammut2-ben van), és körbenéztem a ventillátor szekcióban.
Nem okoztak csalódást: a várható piaci igények alapján elegendőnek ítéltem a választékot, és annak rendje/módja szerint, hosszas, gyakorlatias mérlegelés után kiválasztottam a legolcsóbbat, 3500 pénzért.
Focivébé. A Saturnban nézelődve – kötelező tiszteletkör a digitális fényképezőgépek, az írható DVD-k és a PC-s játékok útvonalon – észrevettem egy ismerős alakot a TV-osztályon.
A házban, ahol dolgozom, működik egy krisnás gyülekezet, az egyik ott dolgozó, lakó srácot pillantottam meg, ahogy egy nagyméretű – igen nagyméretű! – TV képernyő előtt állva elmerül a demo focivébé közvetítésben.
Eltelt egy pár pillanat, mire feleszméltem, hogy mit is látok: a nyugati kultúrának ez a sokat és jogosan kritizált hordaléka, a televízió, (felületes) ismereteim alapján gyaníthatóan nem engedélyezett, vagy inkább nem ajánlott az általa preferált eszmerendszerben.
Pár perc múlva visszamentem, hátha csak tévedtem, esetleg rosszul láttam valamit. Még mindig ugyanabban a pózban, teljes odaadással fordult a képernyő felé.
Lehet, hogy lopva ide jár át meccset nézni?
Gyönyörű volt esendőségében.
teamtom © 2004-2006 || pax webiscum || tesztelve: Firefox1.5 • Opera9 • Internet Explorer6+ || motor: textpattern
Hozzászólások eddig:
Még nem érkezett hozzászólás.
Az Ön hozzászólása: